Elhízott kisgyerek

A táplálkozási szokások már gyermekkorban kialakulnak, hiszen a kicsik ilyenkor tanulják meg a helyes ételválasztást, az étkezési ritmust, ebben a korban formálódik az ízlés, és rögzülnek a táplálkozási minták, valamint a táplálkozási magatartás is. Ha ebben az életkorban jó szokások rögzülnek, akkor a későbbiekben, felnőttként ezt a habitust fogják folytatni.

Mit eszik a gyerek?

Azt nem kell bebizonyítanom, hogy a gyerek azt és úgy eszi, ahogy a szülő, így alakul ki az országokra jellemző konyha is, anyáról lányára, generációról generációra.

A gyerekek szinte kivétel nélkül a megfelelő ütemű gyarapodáshoz szükséges étvággyal születnek. A baj ott van, hogy van egy másik velük született tulajdonság, a makacsság, így akár már a pár hónapos csecsemő rosszevő lesz, ha folyamatosan unszolják neki a tejet vagy tápszert.

Egyetlen kommunikációs eszközzel születünk és ez a sírás, ezzel kell kifejezni mindent: „unatkozom, félek, egyedül vagyok, foglalkozz velem, érezni akarlak, bepisiltem, bekakiltam, fájdalmam van, éhes vagyok”. A figyelmes anyukák pár hét alatt megtanulják a különböző sírások mögötti tartalmat. (A babasírását kutatók szerint a hosszas, szünetekkel tarkított sírás jelzi az éhséget).

Mi lesz a kevésbé figyelmes anyukák gyermekeivel?

Enni kapnak, ha szomorúak, enni kapnak, ha vidámak, enni kapnak, ha unatkoznak, és ezek a szokások rögzülnek. Mit is fog csinálni a felnőttként? Eszik bánatában, eszik örömében, eszik unalmában.

Ahogy cseperedik a gyermek, egyre többet észlel a külvilágból. A legtöbb attitűd, amit lát az természetesen az anyai, hiszen a napja legnagyobb részét vele tölti. Amennyiben a szülők súlya meghaladja az átlagos értéket, a gyermekeknél 80 százalékos az elhízás kockázata.

A gyerek lemásolja a szülők étkezési szokásait.

Szerepet játszanak örökletes tényezők is ez vitathatatlan, de nagyon nagymértékben befolyásolják a szülők egészségtelen étkezési szokásai, amit a gyerek „lemásol”.

Ha az anyuka csak egyszer eszik napjában és azt is főzés-mosás-takarítás közben futtában, a gyermek is hasonlóan fog tenni, hiszen ezt látja, ebben szocializálódik. Ha az anyuka kevés vizet iszik, akkor gyermeknek sem fog beépülni a vízfogyasztás a szokásai közé. Az édesszájú anyuka sütiket süt, a sót kedvelő anyuka sóz, a zsírban gazdag ételeket kedvelő anyuka bő szaftban csülköt készít, így a gyermek is ezt eszi.

Következő szocializációs színtér az óvoda és az iskola.

Amikor a család alapanyag repertoárja, ízlése, konyhatechnikája egysíkú, a gyermek az oviban találkozik rengeteg új ízzel, új étellel, és egy új étkezési helyszínnel. A sok újdonság a gyermeket rosszevővé, válogatóssá és nassolóvá teszi. Ráadásul a szülő sem ül az ebédlő asztalnál, és nem kínálja az ételt és nem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, hanem amikor ebédidő van.

Az otthon rosszul – vagy egyáltalán nem – szervezett napirendek, az oviban okozzák a legtöbb – nem csak étkezéssel kapcsolatos – problémát. Az egészségtelen táplálkozási szokások köre bővül, és egyre jobban rögzül.

Itt kell említést tennem az evés sebességéről is. Szeretem a saját példámat bemutatni, mert ez kétségtelen megtörtént. Bármikor beneveznék egy gyorsasági evőversenyre ahol a testvérem nincs ott, mert szerintem ő a világon az egyetlen, aki gyorsabban eszik, mint én.

Én már kinyomoztam magamban az okot. A családi közös asztalhoz ülős étkezések légköre, nekem otthon sosem tetszett. „Mért nyammogsz? Miért nem eszel levest? Addig nem kelsz fel az asztaltól, amíg mindent nem eszel. Sütit is meg kell enni. Szépen fogd a villát.” – ilyen helyzetben egy cél lehet csak, minél gyorsabban minden elvárásnak megfelelni, betömni az ételt és lelépni az asztaltól. Már közel húsz éve próbálok lassítani, sok-sok módszert bevettettem (pl. kiskanállal eszem), de még meg sem közelítem a megfelelő sebességet.

Több nemzetközi kutatás szerint, a gyorsevők jóval több ételt pusztítanak el, mint azok, akik komótosan étkeznek. Az evési szokásokat normál testtömegű embereken vizsgálták a kutatók. A lassan evőkhöz képest a habzsolók 3,5-szeresen gyorsabban táplálkoznak, emellett számottevően több kalóriát is magukhoz vesznek. A ráérős étkezés hozzájárul, hogy az agy azt az üzenetet küldje még a túlevés fázisa előtt, hogy a gyomor tele van. Mindemellett a kényelmesen elfogyasztott és jól megrágott étel segíti az emésztést.

A lassú evés segíthet megfejteni a „francia paradoxon”-t. Annak ellenére, hogy a franciák magas zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, vékonyabbak a legtöbb amerikainál. A kutatók szerint a különbség egyik oka az, hogy a franciák lassan esznek, étkezéseiket pedig nyugodt körülmények, család és a barátok körében költik el.

A kis kitérő után haladjunk tovább az életkorban.

Kamaszkorban már szinte reménytelen.

A kamaszkorral olyan pszichés változások uralják a felcseperedő nemzedék testét és lelkét, hogy a táplálkozás századrendűvé válik, és mint egy kényszerű rossz van jelen az életükben. Nagyon könnyen összeegyeztethető az életükkel a gyorséttermi étkezés, a mennyiségi túlkapások – mind a táplálék elutasítása, mind a farkasétvágy – és a minőség háttérbe helyezése. Mivel ebben az időben a társkörnyezet határozza meg a szocializáció fő fonalát a szülői ráhatás itt már szinte reménytelen.

Aztán felnőtté válunk, jön az élet, a rohanás, a pénzhajhászás, a három műszak, a család a gyerekek. Akkor kapunk csak észbe mikor a reggeli vércukor értékünk meghaladja az optimálist, mikor az izületeinkben érezzük a túlsúlyunkat, vagy esetleg a vérnyomásunk lesz magasabb a kelleténél.

Nem igaz, hogy felnőttkorban nem tudjuk befolyásolni a táplálkozási szokásokat, azonban ha egy rossz habitus már kialakult, hosszabb és nehezebb pozitív irányba változtatni. De nem lehetetlen! Mindenképpen megéri megpróbálni.

Ha pedig gyermekeink vannak, akkor nem megéri megpróbálni, hanem meg kell próbálni! Szülőként sokkal nagyobb a felelősségünk, hiszen szokásaink nem csak ránk vannak hatással hanem gyermekeink egészségére és jövőjére is. A mi felelősségünk, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek és a jövő nemzedékének.

Felelősségteljes szülőként talán ez a legnagyobb dolog amit tehetünk a gyermekünkért, hogy jó példát mutatunk neki az élet minden területén.

Változtatni sohasem késő, de lehetne előbb!

Haris Eva - egészségügyi szaktanár, hormontanácsadó
Haris Éva
Egészségügyi szaktanár, hormontanácsadó
A táplálkozás restaurálók vezető fogyás specialistája

Tetszett a cikk? Oszd meg a közösségi médián és segíts hogy több szülőhöz eljuthasson!

Te is fogyni szeretnél? Te is változtatnál? Kezdd itt!
Ingyen e-book a legnagyobb fogyókúrás hibákról és az elkerülésükről.

2017-08-30T11:26:08+00:00